Tevékenység célja: Az aktív hallgatási készségek, az empátia és az interperszonális kapcsolatok fejlesztése. Ezzel az egyszerű, mégis hatékony feladattal a résztvevők megtanulják, hogyan figyeljenek oda másokra – anélkül, hogy félbeszakítanák őket, ítélkeznének vagy tanácsot adnának –, és hogyan érezzék magukat mélyen meghallgatva. Ez a fajta figyelmes hallgatás gyakran hiányzik a mai gyors tempójú társadalomból.

Előkészítés: Kérje meg a résztvevőket, hogy alkossanak párokat. Páratlan szám esetén valaki megfigyelheti vagy segíthet a moderálásban. Felváltva lesz egy-egy személy beszélő és a hallgató.

A feladat kezdete: Először meg kell érteni a hallás és a hallgatás közötti különbséget. Kezdje azzal, hogy elmagyarázza, sokszor azért hallgatunk, hogy válaszoljunk, nem pedig azért, hogy igazán megértsük amit a másik mond. Ez a feladat ezen kíván változtatni.

Az empatikus hallgatás azt jelenti, hogy teljes figyelmet szentelünk annak, amit a másik személy mond – anélkül, hogy félbeszakítanánk vagy ítélkeznénk. Mondhatja a résztvevőknek például: "Néha a legértékesebb dolog, amit adhatunk valakinek, az az, hogy egyszerűen meghallgatjuk. Nem félbeszakítjuk, nem tanácsot adunk – csak jelen vagyunk.”

Megvalósítás: Adja meg a következő utasításokat minden kör előtt:

• Először az egyik személy 2-3 percig beszél egy választott vagy javasolt témáról.
• A másik személy hallgat anélkül, hogy félbeszakítaná, tanácsot adna, nevetne vagy negatívan reagálna. A hallgató egyszerűen jelen marad, testbeszéddel mutatja a figyelmét, és aktívan hallgat.
• Ezután szerepet cserélnek.

Javasolt beszélgetési témák:

• Valami, ami nemrég boldoggá tett
• Valami, ami aggaszt vagy kétségeket kelt
• Egy alkalom, amikor úgy érezted, hogy megértettek – vagy félreértettek
• Mit jelent számodra egy jó barát?

Tisztázza: nem kell semmi mélyen személyes dolgot megosztaniuk. A kulcs a valódi, ítélkezésmentes hallgatás gyakorlása.

Összefoglalás/kikérdezés: Miután mindenki sorra került, hívd össze az egész csoportot egy irányított reflexióra. Tegyél fel olyan kérdéseket, mint:

• Milyen érzés volt félbeszakítás nélkül beszélni?
• Milyen érzés volt anélkül hallgatni, hogy elmondanád a véleményed?
• Mi volt a legnehezebb része az ilyen módon való hallgatásnak?
• Megértve érezted magad?
• Szerinted általában így hallgatunk a mindennapi életben?

Leírhatja a kulcsszavakat vagy érzéseket, amelyek felmerülnek egy táblára vagy poszterre: nyugalom, idegesség, meglepetés, kapcsolat, kellemetlenség stb.

Kérje meg a résztvevőket, hogy egyénileg reflektáljanak a következőkre:

• „Mit tanultál ebből a tapasztalatból?”
• „Hogyan tudnád alkalmazni az empatikus hallgatást a mindennapi életedben ezen a héten?”

Leírhatják a jegyzetfüzetükbe, vagy hangosan is megoszthatják, ha úgy tetszik.

Eszközök: Időzítő vagy stopperóra (telefon is megteszi)